Az Ige azt mondja!

"Mát. 28.19
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén õket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,

Mát. 28.20
Tanítván õket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."

"Márk. 16.15
És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.

Márk. 16.16
A ki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.

Márk. 16.17
Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben * ördögöket ûznek; + új nyelveken szólnak.

Márk. 16.18
Kígyókat * vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre + vetik kezeiket, és meggyógyulnak."

Ez mit is jelent?
Üljek és legyek boldog, hogy én már bárkán belül vagyok.

NEM! Ez azt jelenti, hogy menjek és mondjam el mindenkinek, hogy Jézus jön vissza de most még tart a kegyelem és Õ is kaphat jegyet, hiszen Jézus Krisztus neki is megszerezte ingyen kegyelembõl. Hála neki ezért. Álljak elõ alkalmas és alkalmatlan idõben. Ilyenkor sokszor azt szokták mondani, hogy bölcsen. Ez igaz de ez bölcsességet jelentsen és ne egy kibúvást. Természetesen ehhez bennem kell, hogy legyen egy mentõ szeretet, mert ha ez nincs akkor nem érdekel a másik embertársam sorsa.
"1 Pét. 3.15
Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tõletek a bennetek levõ reménységrõl, szelídséggel és félelemmel" Az is természetes, hogy ahhoz, hogy mindenkinek kész legyek szólni, meg kell, hogy legyen bennem a reménység. És egy üdv bizonyosság.

Mi is akadályozza meg, hogy bizonyságot tegyünk?

- érdektelenség embertársaim sorsa iránt
- üdv bizonyosság hiánya
- félelem az elutasítástól
- lustaság
- kisebbrendûségi és alkalmatlansági érzés
- vallásosság
- keresztény vezetõk rossz látásai
- langymeleg állapot
- vallási dogmák
- megalkuvás a világgal
- elfoglaltság

Nézzük meg a fentieket, hogy mit is jelentenek.
Érdektelenség embertársaim sorsa iránt:
Ez arról szól, hogy önzõvé, büszkévé, könyörtelenné váltam és nem érdekel az hogy más elveszik, hanem karba tett kézzel végig nézem a szenvedésüket. Ebben benne van a szeretetlenség és önzés de nagyon erõsen. Mát. 19.19

Üdv bizonyosság hiánya
Ez két dolgot jelent, vagy még nem tértem meg csak csatlakoztam egy felekezethez, vagy megtértem de célt tévesztettem. Tehát szükség van egy õszinte szívbõl jövõ megtérésre, bûnbocsánatra: Ésa. 59.2/a

Félelem az elutasítástól
Természetesen nem mindenki fogja jó néven venni, hogy elmondom az örömhírt, és lesz aki ezért elutasít, de ez soha ne tántorítson el senkit. Engem vittek el rendõrök még a szocializmusba mert bizonyságot tettem, de másnap újra az utcán voltam. Egy férfi leköpött, de ez sem tudott eltántorítani attól, hogy mentsek. Az Úré legyen minden dicsõség. Lesz aki megvet, de meglátod, hogy látva az életedet egyszer csak el kezd érdeklõdni és bocsánatot kér. 2 Tim. 1.7

lustaság
Ha egy keresztény az élet többi területén lusta: Pl: munka, otthon, tanulás stb. akkor sajnos az evangelizációban is lusta, vagyis nem tesz semmit. Ez a Pató Pál szellemiség ellent mond annak amit Jézus mondott. "Elmenvén széles e világra" Ilyenkor vedd fel a harcot a lustaság szellemével és rúgd ki.

Kisebbrendûségi és alkalmatlansági érzés
Ez egy hamis érzés. Ugyanis nem az számít az ember mentésben, hogy ki vagyok, hanem az, hogy engedelmes vagyok e? Ha az Ige rám is vonatkozik (márpedig igen) akkor nekem is menni kell, nem feltétlenül a miniszterrel kell kezdenem, hanem azokkal akik a látómezõmbe kerülnek. Õket viszont én ismerem és nekik nekem kell elmondanom az örömhírt. Persze ha nem él valaki Ige szerint abban elõjön, hogy õ alkalmatlan mert hiteltelen. Soha nem szabad magamat adni mert erre senki nem kíváncsi. Jézust kell bemutatnom. Nyilván ismernem kell az Igét. De egy friss megtérõ bár mohón olvassa a Bibliát és még alig ismeri de mindenkinek elmondja. Gondolkodás nélkül. Nem fél attól, hogy olyat kérdeznek amire nem tudja a választ. Ezt kell tenni neked is tanulmányozd az Igét és menj evangelizálj. Ne félj az Úr nem hagy cserbe. Nem megszégyeníteni akar, hanem használni. Úgy ahogy vagy.

Vallásosság
Ez nagyon sok embert távol tart. Mert a fától nem látja az erdõt. Ugyanis ha valaki vallásos az igyekszik megfelelni a vallása elvárásainak és nagyon könnyen képmutatóvá válik. Természetesen próbál embereket is megmenteni de a megfelelés vezérli és nem a mentési szándék. Vagyis ez azt jelenti, hogy minden cselekedetének a mozgató rugója, hogy mások lássák, hogy Õ egy igazi keresztény. Számára fontosabb az, hogy a külsõségek kiemeljék õt. Nem veszi közbe észre, hogy emberek milliói mennek a pokol felé. Számára az érték a köszöntések, az üllõhely, ahogy néznek rája és lehet, hogy kellemetlenül érezné magát ha valakit elõre kellene vinni megtérni. De a barátai elõtt is a vallásos arcát mutatja és a glória is csak azért nem látszik mert kiégett az égõ. Az Igehirdetések pedig másnak szólnak még azt is tudja, hogy kinek, de nem neki. Luk. 11.39-44

Keresztény vezetõk rossz látásai, vagy tagok rossz értelmezései
Nyilván egy pásztor és a vezetõk meghatározzák a gyülekezet irányvonalát. Nem is a vezetõk elleni lázadásra bátorítok bárkit is, ez távol legyen tõlem. Azt viszont mondom, hogy ha egy vezetõ olyat mond ami a Biblia ellen szól. Azt nem kell elfogadni, hanem finoman jelezni, hogy az Isten Igéje mást mond. Én többször viszek embert megtérni, dicsõség az Úrnak! Egy alkalommal viszont egy vezetõ azt üzente, hogy örül, hogy mentem az embereket, de ilyen lepukkadtakat ne vigyek. Természetesen ha ezt a szemembe mondja akkor nem álltam volna meg szó nélkül, annál inkább sem mert õ is alkoholista háttérbõl jött. Vagy egy másik alkalommal azt sérelmezte, hogy miért nõket hozok megtérni, mondta miközben csak nõk között dolgoztam. Egy másik pásztor pedig abba kötött bele, hogy ne járjak ki evangélizálni, mert az anyagi életem nem üti meg az általa elképzelt szintet. Az ilyenekkel nem szabad foglalkozni, õk rossz sáfárok és a Mennybe úgyis elkel számolniuk.

Viszont nem álltam le hanem válogatás nélkül mindenkinek elmondom az örömhírt, a lepukkadtaknak is. Vagy sok évvel ezelõtt egy kis gyülekezetbe jártam és a vezetõk azért róttak meg mert kivittem a fiatalokat az utcára evangelizálni. Természetesen el kell fogadni ha egy vezetõ az Igének megfelelõ dolgot mond de ha azzal ellentétes dolgot akkor az az Ige lép életbe, hogy Csel. 5.29 Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, * hogysem az embereknek. Üzemeltetem a bizonyságok weblapot és dicsõség Istennek nagyon sokan látogatják az oldalt és sok embernek segített. Viszont egy hölgy aki egy bizonyos szolgálati területen elkezdett felfelé menni, elkezdte támadni a weblapot. Hogy az elkészítésére nem kért fel engem egyetlen vezetõ se. Ez csak részben igaz mert gyülekezeten belül tényleg egy vezetõ se kért fel, de Jézus is vezetõ és a legnagyobb. Õ viszont nem csak felkért hanem parancsolt Márk 16: 15- Elmenvén széles e világra, erre pedig alkalmas a világháló. Tehát Jézusnak engedelmeskedem és folytatom. A gyülekezeten belüli szolgálatra nyilván vezetõi felkérésre, javaslatra mehetsz, de embermentésre, mindenkinek parancsa van, legyen bár vezetõ vagy egyszerû tag. Tehát ne foglalkozz a támadásokkal, csak tedd amit Jézus mondott. Az elszámolás a Mennybe lesz.

Langymeleg állapot
Aki ebbe az állapotban van az nem is tud róla. De nézzük a tüneteket. Minden mindegy, megszokásból, tradicionálisan, stb.: Mit is jelent ez, ha ezek a tünetek, akkor alszol és bár még nem hûltél ki, de hév se vagy hanem langymeleg. Tehát jársz gyülekezetbe, énekelsz, imádkozol, de az Igehirdetés alatt, már nem az Igére figyelsz. Sõt lehet, hogy közben unatkozol, kimész. Ha bent is maradsz akkor is a gondolataid máshol vannak. Az, hogy menteni kellene nem is érdekel. Erõ nélküli élet. A Jel. 3.14-19 egyértelmûen elmondja mi vár rá. De azt is, hogy van kegyelem. Dicsõség Istennek.

Vallási dogmák
Vannak egyházak akiket a saját dogmáik megkötöznek és ebbõl kilépni, csak a vallási vezetõikkel szembeszállva lehet. Nem az Ige számukra a mindenható, hanem a tradíció a dogmák. Nyilván ennek következtében számukra nem is fontos a halászat, sõt õk a kifogandó halak. Mivel életet nem képviselnek ezért nem is vonzóak a világ számára. Csak egy igazi megtérés és újjászületés segít.

Megalkuvás a világgal
Ez az amikor valaki féllábbal a világba és féllábbal a z Úrba próbál lenni. Megsúgom egyszerre két urat nem szolgálhatsz. Az ilyen ember megpróbál valamit a romlandó világból is becsempészni a keresztény életébe. Híd el nem megy, ugyanis az Isten ügye örök, a földi ideig óráig tart. Nem kompatibilis. Ha még vonzó a világ akkor nem érzed a romlandóságát és szépnek látod. Nem csoda ha megérted azokat akik a világban vannak és nem érzed az éles kontrasztot a kettõ között. El kell döntened, hogy mit akarsz itt maradni még hét évre vagy elragadtatni és annak függvényében egyik vagy másik oldalhoz elkötelezni magadat és a másik fél azáltal ellenségeddé válik.

Elfoglaltság:
Lehet, hogy nagyon elfoglalt vagy és semmi idõd. Akkor mérlegeld a munkád után ugye pénzt kapsz. Mennyit is? Olyan sokat, hogy ezáltal te a gyülekezeted legnagyobb anyagi támogatója vagy! Akkor Isten áldjon de ez nem mentesít az alól, hogy a környezetedet Istenhez vezesd. Dolgozol de csak éppen, hogy kijössz belõle? Kezdj el másokért élni ments és szabadíts és meglátod, hogy Isten áld. Vagyis mind ez mit is jelent? Azt, hogy nincs senki felmentve errõl a területrõl. Legjobb ha megvizsgálod az anyagi motívumaidat. Miért kell a sok pénz? Mert másokat akarok áldani, vagy embereket akarok menteni, vagy a gyülekezetemet akarom támogatni. Ha más vezérel akkor jobb ha megtérsz és mentesz és a motívumaidat is megváltoztatod.


Tõlem sokszor megkérdezik, hogy miért van az, hogy több évtizedes kereszténység után is bennem maradt az elsõ szeretet és menteni akarom az embereket. Ilyenkor bevallom, hogy nagyon furcsán érzem magamat, mert ez a kérdés egy keresztény szájából nagyon furcsa. Hiszen ez azt jelenti, hogy nála elmúlt az elsõ szeretet és nem vette át a helyét a mentõ szeretet. Ez nagyon szomorú, hogy megváltott, bûnbõl kiemelt emberek, bár tudnak valamit amit mindenki keres de titokba tartják. Szomorú amikor elfelejtik, hogy honnan jöttek ki. Ne azt várd, hogy majd felkérnek a gyülekezetben, hogy szimpatikus vagy és gyere evangelizálni hanem menj mert elküldött az Úr. Én sok éven keresztül jártam ki evangelizálni egy csoporttal, akinek a vezetõjének azt mondták vezetõk, hogy csak a piacokon evangelizálhat és csak záróra után. De Isten másképpen látta.

Neki pont ez az ember kellett és használta és használja nagyon. Viszont ez a testvér vidékre költözött és itt más csoportok evangelizálnak amibõl kihagytak, de nem estem kétségbe mert ezer más lehetõség nyílt elõttem. Nem sértõdtem meg, nem kezdtem el az evangelizációs nyugdíjamat. Én minden nap arra kérem az Urat, hogy hadd tehessek valakinek bizonyságot és minden vasárnapra megbeszélem valakivel, hogy jöjjön el velem a gyülekezetbe. (persze azért nagy része különbözõ kifogással távol marad) Viszont a mag el van hintve és majd más arat, vagy késõbb mégis el jön és megtér. Nyilván ez nagyon sok idõt elvesz, mert mikor megtér még gondozni kell, hiszen õ csak egy csecsemõ. De amikor megerõsödött, akkor meg kell tanítani arra, hogy Õ is szabadságharcossá váljon. Persze minden dicsõség Istent és Jézus Krisztust illeti akinek minden köszönhetünk. Magunktól nyilván nem menne a bizonyságtevés, csak a Szent Szellem vagy Szent Lélek által. Ha megtesszük amit parancsolt Jézus akkor is csak haszontalan szolgák vagyunk és minden dicsõség az Úré.

Tehát ments mert az elszámolás a Mennybe lesz és ne arra várj, hogy bárki is felkér.